A daganatok elleni gyógyszeres kezelés, vagy kemoterápia állatokban -csakúgy, mint emberekben- gyakran alkalmazott eljárás, melyet önmagában, vagy gyakran más kezelési módszerekkel ( sebészet, sugárterápia) együtt használunk a daganatok leküzdése, gyógyítása érdekében. A kemoterápiás gyógyszerek jellegzetessége, hogy képesek a a daganatos sejtek elpusztítására, sokszorozódásuk blokkolására úgy, hogy az egészséges sejteket a lehető legkisebb mértékben károsítják. A kemoterápiás kezelés célja, hogy a lehető legjobb életminőség megtartása mellett a leghatékonyabb módon pusztítsuk el a daganatos sejteket. Szerencsére az állatok általában nagyon jól viselik a kemoterápiás kezelést, és nagyon ritkán alakulnak ki olyan súlyos és kellemetlen mellékhatások, mint emberekben.
Mikor, és hogyan alkalmazzuk a kemoterápiás kezelést?
Főként azokban az esetekben kerül sor a kemoterápiás szerek alkalmazására ,amikor a daganat az egész szervezetben jelen van, vagy jelen lehet ( pl. lymphoma, hízósejtes daganat), illetve ha olyan daganat-típusról van szó ami hajlamos áttét képzésére ( pl. osteosarcoma, haemangiosarcoma stb.), vagy az előzetes vizsgálatok alapján már áttétet képzett. Számos esetben a többi kezelési eljárás ( sebészet, sugárterápia) hatékonyságát fokozzuk a kemoterápiás gyógyszerek alkalmazásával.
A gyógyszerek szervezetbe juttatása leggyakrabban intravénásan történik, de léteznek olyan kemoterápiás szerek is amelyeket izomba, vagy bőr alá, illetve magába a tumorba kell injektálni. Bizonyos gyógyszereket szájon át kell a beteg kutyának vagy macskának beadni.
Intravénás beadás esetén a legtöbb esetben vénakatéter behelyezése szükséges, hiszen csak így tudjuk biztosítani, hogy a készítmény teljes mennyisége biztosan a keringésbe jusson, az ehhez ideálisan szükséges idő alatt. Különösen fontos ez olyan gyógyszerek esetében, melyek a véna melletti szövetbe jutva súlyos, akár végzetes szövetroncsolást, szövetelhalást okozhatnak (Pl.: doxorubicin). Ezen szerek alkalmazása során fokozottan “őrizzük” az állatokat, nehogy elrágják,vagy kitépjék magukból a vénás katétert.
Szájon át történő kezelés esetén leggyakrabban a tulajdonosoknak otthon kell beadniuk a kemoterápiás készítményeket. Ebben az esetben fokozott figyelmet igényel a gyógyszer pontos alkalmazása, valamint az, hogy mi embereke ne érintkezzünk közvetlenül a gyógyszerekkel. Mindig viseljenek kesztyűt, és semmiképp se törjük vagy morzsoljuk szét a tablettákat. Könnyebb a gyógyszer beadása, ha valamilyen finom falatba rejtve adjuk a kutyának vagy a macskának.
Milyen időközönként kell alkalmazni a kemoterápiás szereket?
Attól függően, hogy az onkológus állatorvos – a daganat típusának, és elterjedésének pontos ismeretében – milyen kezelési protokollt javasol, a kemoterápiás gyógyszereket naponta, hetente vagy 2-3 hetente kell a kutyának vagy macskának beadni. A kezelés időtartama az alkalmazott gyógyszerektől és a daganat típusától ,stádiumától függ. A legtöbb kemoterápiás protokoll kezelések sorozatából áll ( például a lymphoma kezelésére használt egyik protokoll 19 héten keresztül hetente váltakozva, meghatározott sorrendben alkalmaz négyféle gyógyszert (prednisolon, vincristine, doxorubicine és cyclophosphamide). Ha injekció formában történik a kemoterápiás szer beadása, az állat pár órát mindenképp a rendelőben tartózkodik, hogy lehetőségünk legyen a kezelés után a kutya, vagy macska megfigyelésére.
Milyen mellékhatásai lehetnek a kemoterápiás kezelésnek?
Szerencsére kutyákban és macskákban csak ritkán jelentkeznek mellékhatások a kezelés következtében. Mivel a kemoterápiás készítmények a gyorsan osztódó sejteket támadják, a mellékhatások is főleg az osztódó sejtekben gazdag területeket érintik. Ha kialakul, a leggyakoribb mellékhatások a szőrhullás, gyomor-bélrendszeri irritáció, illetve fehérvérsejt-szám csökkenés.
Az emberekben gyakori mellékhatásként jelentkező szőr/hajhullás általában csak olyan kutyafajtákban szokott előfordulni, amelyek állandóan növő szőrzettel rendelkeznek ( pl. terrierek, uszkár, shi-tzu, cocker spániel). Macskák esetében nem a testet borító szőrzet hullása ,hanem a bajusz elvesztése jelentkezhet. A szőrnövekedés lassulására azonban minden esetben számítani lehet (pl. műtéti területen nem, vagy lassan nő vissza a szőr)
Az emésztőszervi tünetek – hányás, hányinger, hasmenés, étvágytalanság- kialakulásának hátterében a bélrendszert bélelő hámsejtek károsodása áll. Ezek a tünetek általában csak a kezelést követő 3.-5. napon jelentkeznek,és enyhítésükre szerencsére nagyon hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre, melyekkel a mellékhatások súlyos fokának kialakulása meg is előzhető. Előfordulhat hogy a kemoterápiás szer közvetlenül stimulálja az agy gyógyszerek iránt érzékeny területeit (ún. trigger zóna chemoreceptorait), ilyen esetben már a kezelés napján kialakulhat hányás, hányinger, étvágytalanság. Azokban az esetekben amikor emésztőszervi mellékhatások jelentkeznek ,mindenképpen forduljunk állatorvosunkhoz, hogy a megfelelő kezeléssel csillapíthassuk kedvencünk rossz közérzetét.
Gyakran jelentkező mellékhatás a fehérvérsejt-szám csökkenés, melynek hátterében a csontvelőben gyorsan osztódó fehérvérsejt-előalakok károsodása áll. A fehérvérsejt-szám csökkenés súlyos esetben fogékonnyá teheti az állatot a fertőzésekkel szemben. Lényeges a kezelés alatt többször ellenőrizni a fehérvérsejt- számot, mert bizonyos mértékű csökkenés esetén megelőző antibiotikum kúrára, vagy a soron következő kemoterápiás kezelés elhalasztására ,illetve rendszeres hőmérőzésre lehet szükség, annak érdekében, hogy egy esetleges fertőzést elkerüljünk, vagy idejében felismerjük. Állatoknál a daganat ellenes gyógyszerek okozta csontvelő károsodás mindig átmeneti, a kezelés után a csontvelő regenerálódik.
Mire kell ügyelniük a tulajdonosoknak saját egészségük érdekében?
Mivel a kemoterápiás gyógyszerek kis mértékben ugyan, de ürülnek a különböző testváladékokkal (vizelet, bélsár, gyomortartalom) ezért nagyon fontos, hogy a kemoterápiás kezelést követő 24-72 órában lehetőleg ne érintkezzünk az említett testfolyadékokkal. Ha olyan ” baleset” történik, hogy mégis szükség van erre , akkor mindenképpen kesztyűben, olyan eldobható eszközökkel végezzük a takarítást, melyeket utána azonnal ki tudunk dobni. A művelet végeztével alaposan mossunk kezet. Ha valamilyen textil (például az állat fekhelye) szennyeződik az említett váladékokkal, akkor azt lehetőség szerint szintén dobjunk ki, vagy ha feltétlen ragaszkodunk hozzá, kétszer forró vízben alaposan mossuk ki. Ha betartjuk az elővigyázatossági szabályokat, a veszélyes gyógyszerekkel való véletlen érintkezés elkerülhető.