Gyulladásos bélbetegség (IBD) és bél-limfóma
Erről a két betegségcsoportról fontos szót ejteni, mert rendkívül gyakran fordulnak elő cicákban és elkülönítésük számos diagnosztikai nehézséggel járhat.
A gyulladásos bélbetegség (Inflammatory Bowel Disease = IBD) olyan állapot, amelyben a gyomor-bél traktus krónikusan irritálódik és begyullad. A gyulladásos sejtek beszivárognak a gyomor-bél traktus falába, aminek következtében a bélfal megvastagszik, ez pedig emésztési és felszívódási zavarhoz vezet. Bármilyen korú macskát érinthet az IBD, de a betegség leggyakrabban középkorú és idősebb macskákban fordul elő.
Az IBD pontos oka ismeretlen, valószínűleg az immunrendszer, az étrend, a bélbaktériumok és más környezeti tényezők komplex rendellenes kölcsönhatása miatt alakul ki. Az emberek és kutyák IBD-jével való hasonlóság alapján az immunrendszer genetikai rendellenességei is szerepet játszhatnak a macskafélék IBD-jében.
A limfóma (lymphoma) a nyirokrendszer rosszindulatú daganata (bővebben a betegségről itt már írtunk: Limfóma). A nyirokrendszer egy komplex hálózat, ami létfontosságú anyagokat szállít a szervezetben, szerepe van a zsírfelszívódásban, kiszűri a salakanyagokat a keringésből és kiemelt szerepe van a kórokozók elleni védekezésben. A nyirokrendszer elemei a nyirokcsomók és nyirokerek, a csecsemőmirigy (thymus), a lép, a csontvelő és a bélben is jelenlévő limfoid szövetek, de más szervekben is jelen vannak nyiroksejtek (pl. bőr, központi idegrendszer). Macskákban a bélrendszert érintő daganatoknak több, mint fele limfóma.
Megjelenési formák anatómiai lokalizáció szerint
Az IBD különböző formákat ölthet az érintett gyomor-bélszakasz régiójától függően. Ha a gyomor gyulladt, azt az állapotot gastritisnek vagy gyomorhurutnak nevezzük. Ha a vékonybél érintett, azt enteritisnek hívjuk, ha pedig a vastagbél elváltozása okozza a tüneteket, akkor colitisről beszélünk. A gyomor és a vékonybél egyidejű gyulladása a gastroenteritis.
Limfóma megjelenési formái nyirokszerv szerint
Évtizedekkel ezelőtt a mellkasi (mediastinalis limfóma) vagy a nyirokcsomókat érintő forma (multicentrikus limfóma) volt a leggyakoribb. Azonban ezek a formák szorosan kapcsolódnak a macskaleukémia vírushoz (FeLV), illetve kisebb mértékben a macska AIDS (FIV) fertőzéséhez, és mivel ezek a vírusos betegségek valamelyest visszaszorultak a fertőzött macskák tesztelése és izolálása, valamint a FeLV elleni védőoltások alkalmazása miatt, így ezek előfordulása az 1980-as évek végétől csökkenő tendenciát mutat. A FeLV (macska leukémia vírus) fertőzésnél kb. 60x, míg FIV (macska immunhiányos betegségének vírusa) fertőzés esetén 5x nagyobb eséllyel alakul ki limfóma.
Jelenleg a leggyakrabban diagnosztizált limfóma a gyomor-bél traktusban fordul elő, ez az úgynevezett alimentáris forma, ami kevésbé kapcsolódik a FeLV fertőzéshez. Az eddig említetteknél kevesebbszer diagnosztizálunk más anatómiai formát pl. a veséket (renalis), az orrüreget (nasalis), a szemeket (ocularis), bőrt (cutan) stb. érintő limfómát is.
Az IBD és a limfóma típusai a folyamatban résztvevő sejtek szerint
Az IBD leggyakoribb formájában, melyet limfoplazmacitás enteritisnek neveznek, gyulladásos limfociták és plazmasejtek szűrik be a vékonybelet. Máskor eozinofil granulociták dominálnak (eozinofil gastroenteritis), de nagyon gyakran a gyulladásos sejtek vegyes populációja vesz részt a folyamatban. A neutrofil sejtes IBD és a makrofág sejteket halmozó granulomatosus IBD ritkán előforduló típusok. Egyes esetekben a gyulladásos bélbetegséget más hasi szervek gyulladása kísérheti, beleértve a májat és a hasnyálmirigyet.
A limfómák osztályozása viszonylag bonyolult, mivel többféle rendszer létezik. Csoportosíthatók például aszerint, hogy a folyamatban résztvevő sejtalakok kis vagy nagy méretűek, így megkülönböztetünk kis- és nagysejtes bél-limfómát. Aszerint, hogy a T-limfociták vagy a B-limfociták dominálnak, lehet T- vagy B-sejtes a limfóma. A T-sejtes alimentáris limfómák eredhetnek a nyálkahártyával összefüggésben lévő felszínes limfoid szövetekből (mucosalis vagy más néven enteropathia asszociált II. típus), vagy beszűrhetik a bélfal simaizom rétegét is (transzmuralis vagy más néven enteropathia asszociált I. típus). A ritkább B-sejtes bél-limfómák általában nagysejtesek és az izomréteget is érintik.
Tünetek
IBD-nél és bél limfómánál hasonló tüneteket tapasztalunk: legjellemzőbb a
- testsúly csökkenése,
- hullámzó vagy rossz étvágy,
- kedvetlenség,
- hányás és/vagy hasmenés,
- véres bélsár ürítése.
Az étvágytalanság gyakrabban fordul elő olyan cicákban, akiknél a hányás az elsődleges klinikai tünet, a hasmenéses tünetek dominanciája esetén az étvágytalanság kevésbé jellemző.
A tüneteket befolyásolja, hogy a gyomor-béltraktus mely szakasza érintett. A krónikus hányás jellemzőbb tünet, ha a gyomor vagy a vékonybél elülső részei mutatnak elváltozást. Ezzel szemben a vastagbél gyulladása nagyobb valószínűséggel okoz hasmenést.
Ezek a szimptómák lehetnek gyorsan rosszabbodók (főleg agresszívebb daganat esetén) vagy elhúzódó, akár 1-2 évre visszavezethető, ciklikus (hol jobb – hol rosszabb) jellegűek is.
Milyen egyéb betegségeknél tapasztalunk még hasonló tüneteket?
A hektikus étvágyú, hányós/hasmenéses és súlycsökkenést mutató macskák esetében gondolnunk kell a pajzsmirigy túlműködésre (hyperthyreosis) is. Ez a hormonális betegség általában 10 évesnél idősebb cicákban fordul elő, gyakran étvágynövekedés ellenére fogyással jár, esetenként fokozott aktivitás, ingerlékenység kíséri. A hyperthyreosis velejárója a magas vérnyomás, aminek szövődményeként szív- és vesebetegség, és szemészeti elváltozások alakulhatnak ki, a retina leválása vakságot is okozhat.
Normális pajzsmirigy hormonszint mellett is kialakulhat vesebetegség idős cicákban, de a máj állományát érintő rendellenességek esetén is tapasztalhatunk étvágytalanságot, hányás, hasmenést és testtömegvesztést.
Az exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség viszonylag ritka, de hasonló tüneteket okoz.
Diagnosztika
A vérben – akár gyulladásos, akár daganatos bélbetegségről van szó – gyakori a vérfehérjék közül az albumin, a zsírsavak közül pedig a koleszterin csökkenése a felszívódás zavara miatt, a globulin szint viszont emelkedhet az immunrendszer reakciója miatt. Az albuminszint csökkenése magával hozhatja a kálcium megfogyatkozását is a vérben. Vérszegénység daganat esetén jelentkezhet elsősorban, gyulladásnál ritka.
Hasi ultrahang vizsgálat során hasonló elváltozásokat láthatunk mindkét betegségtípusnál. A gyomor és belek fala több rétegből áll és ezek eltérő mértékben vastagodhatnak meg a különböző betegségekben. Limfóma esetén rendszerint az izomréteg, gyulladásnál általában a nyálkahártya válik vaskosabbá, de sajnos ez nem minden esetben történik így, különben könnyű lenne a gyulladásos és daganatos folyamatokat elkülöníteni egymástól.
Az IBD és a limfóma érintheti diffúzan a beleket és/vagy a gyomrot, ilyenkor a tápcsatorna szerkezete hosszabb vagy több szakaszon mutat elváltozást. A falszerkezet sokszor felismerhető marad, de a különböző rétegek abnormális megvastagodása detektálható.
A bélfal szerkezetének teljes felbomlása az esetek jelentős részében kedvezőtlen a prognózis szempontjából.
A limfóma ritkábban, de okozhat gócos bélelváltozást is, amikor egy adott bélszakasz megvastagszik, a falszerkezet sokszor felismerhetetlenné válik és egy nagy massza alakul ki, a bél ürege (lumene) ettől jelentősen szűkülhet, ami akár teljes bélelzáródáshoz is vezethet. Ilyen esetekben életmentő műtétre van szükség, de a daganat eltávolítása után kemoterápiás kezelés is szükséges, ha a szövettani vizsgálat limfómát igazol vissza.
A gyomor-bélrendszer szerkezetbeli eltérésein túl gyakran tapasztaljuk a hasüregi nyirokcsomók megnagyobbodását, melyek így alkalmasak lehetnek citológiai vizsgálatra, ami főleg a diagnosztika kezdeti fázisában lehet iránymutató.
Limfómánál a máj, lép, vese is érintett lehet, így ezeken is előfordulhat méretbeli vagy szerkezetbeli eltérés. Sajnos a pontos és biztos diagnózishoz nem elegendő a képalkotó vizsgálatok elvégzése, ehhez sokszor a bélfalból vett minta szövettani és immunhisztokémiai vizsgálata is szükséges. Negatív hasi ultrahang lelet teljes mértékben nem zárja ki a betegséget!
A betegségek kezelése és prognózisa
A gyulladásos bélbetegség kezelése függ attól, hogy találunk-e olyan tényezőt, ami szerepet játszhat a folyamat kialakulásában (pl. eleségallergia, parazitózis). Szerencsés esetben gyógyszeres kezelés nélkül, pl. diétás tápokkal is elérhető tünetmentesség. Ha ezekre nincs kielégítő javulás, gyógyszeres kezelésre is szükség van, ugyanis a krónikus gyulladás bél-limfómába progrediálhat.
A bélrendszer kissejtes, mucosalis limfómáját indolens betegségnek tekintik, ami azt jelenti, hogy lefolyása kevésbé gyors, a tünetek régóta fennállhatnak és viszonylag hosszú idő után okoz csak romlást az általános állapotban. A kissejtes forma szájon át adott gyógyszerekkel is kezelhető, amitől a betegek jelentős része tünetmentessé válik. Rendszeres monitorozás persze szükséges, mivel ezeknek a gyógyszereknek is van mellékhatása, de a legtöbb cica jól tolerálja ezeket a készítményeket, és a diagnózis után akár évekig élhetnek.
Ezzel szemben a nagysejtes limfómák sokkal agresszívebbek, lényegesen rosszabb prognózissal, mely intenzív, intravénás kemoterápiás kezelést tesz szükségessé, de a medián túlélési idő ritkán haladja meg a 4 hónapot.
Mikor gondoljunk arra, hogy cicánknak gyulladásos bélbetegsége, esetleg béldaganata lehet?
Gyulladásos bélbetegség és kissejtes limfóma esetén a tünetek elhúzódóak, de ha:
- a hányás havonta legalább 2x előfordul, 3 hónapon át,
- hetekig tartó hasmenést tapasztalunk,
- 6 hónap alatt 0,5 kg-t vagy annál többet fogyott a cicánk,
keressük fel állatorvosunkat.
Az agresszív nagysejtes limfómánál a tünetek gyorsan progrediálnak (súlyosbodnak), akár 1-2 hét alatt is sokat rosszabbodhat a cica általános állapota, a tünetek gyakoriak vagy állandó jellegűek, ilyenkor mielőbbi kivizsgálás javasolt, mert az időben történő diagnosztika a sikeres terápia fontos tényezője.